„Hol volt, hol nem
messze, mesze, volt egy boglyos, lompos, loncsos
és bozontos Vackor nevű kicsi medve”
Óvodánknak a Vackor
nevet választottuk. A Vackor mesék szerzője
Kormos István.
Kormos István
/Mosonszentmiklós, 1923-1977/ József Attila
díjas költő, műfordító, kiadói szerkesztő.
Álomszerű életképei /Eltűntek az égen/, a
vidéki életet bemutató versei /Búcsús metszet a
mecséri Villonokról/, nosztalgikus gyermekkor
idézés /Atlantisz/ után az 50-es években
gyermekversekkel és műfordításokkal volt jelen
az irodalomban.
Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás és sajátos népi
szürrealista hang jellemzi. Erdélyi József,
Sinka István, Illyés Gyula voltak mesterei.
1963-tól három évet töltött Párizsban.
Műfordítói munkássága is kiemelkedő. Költészete
időközben átalakult: a népi hagyományokat
természetes módon egészítették ki a francia líra
vívmányai. Három medvé(k)ről szóló mesekönyve
jelent meg. A tréfás mackók, verses mesék, /Bp.
1954/, Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról,
/Pozsony, 1956/ és Vackor világot lát / Bp,
1961/
„Van nekem egy nagyon kedves barátom, akihez
mindig fordulhatok, ha baj van. Ha hiszed, ha
nem, ő egy édes kis mackó, akit Vackornak
hívnak.”
A Vackor művek érzelmi értékkel teli irodalmi ajándék a gyerekeknek.
Ahogyan a magyar meseirodalomban, óvodánkban is
a legelőkelőbb polcon szerepelnek.
Költőjére szeretettel emlékezünk. Méltóképpen
viseljük a Vackor óvoda nevet.
Bibliográfia
946, 1976
Az égigérő fa /verses
mesék/
1947 Dülöngélünk /versek/
1951
Az erdő /mese/
1954
Tréfás mackók /verses mese/
1956, 1983
Mese Vackorról, egy
pisze kölyökmackóról /verse mese/
